Sokáig nem tartottam magamat bátornak.
Azt gondoltam, hogy a bátorság férfiak viszonylatában értelmezhető. A fizikai erővel kötöttem össze, és így nem társítottam magamhoz ezt a tulajdonságot.
Aztán rájöttem, hogy a bátorság szélesebb kontextusban értelmezhető.
Ahhoz is bátorság kellett, hogy kiüljek 80 ember elé és beszéljek magamról, hogy egy demonstráción a tömeget skandáltassam, az első önálló utamhoz a kormány mögött vagy amikor gyerekként úgy vittem haza egy mentett kutya gyereket, hogy nem tudtam milyen fogadtatásra számíthatok a szüleimtől.
Az is bátorságot igényel, hogy egy, a közösségi médiába kirakott, személyes gondolatokat, érzéseket vagy véleményt tartalmazó poszt vagy blogbejegyzés közzétételekor ki merjük tenni magunkat mások megítélésének, kritikájának, netán közönyének, annak, hogy véleményt formáljanak rólunk, felvállalva ezzel a sebezhetőségünket.
Minden ilyen lépés, amikor vállaljuk a saját hangunkat, a belső erő egy megnyilvánulása.
A bátorság nem csak „nagy dolgokban” nyilvánul meg, hanem a hétköznapi önkifejezésben is.
A sebezhetőségünk felvállalása és az önkifejezés belső munkája a fejlődés szerves része.
Mi is az a bátorság valójában?
Az integrál megközelítés szerint a bátorság nem a félelem hiánya, hanem az arra való készség, hogy jelen tudunk maradni a félelmeinkkel, és mégis lépünk.
A bátorság egyfajta belső hajlandóság arra, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, úgy is, hogy közben nem látjuk előre a következő lépést.
Ez nemcsak külső tettekben nyilvánulhat meg, hanem talán még fontosabb, hogy belső szinteken: amikor őszintén szembenézünk magunkkal, amikor elengedünk egy régi hitrendszert, vagy amikor megengedjük magunknak az érzéseink teljes átélését.
Az integrál pszichológia fejlődési modelljei szerint az emberi tudat egyfajta spirálszerű fejlődésen megy keresztül.
Minden szintnek megvannak a maga kihívásai, és a továbbhaladáshoz mindig szükség van egy ugrásra.
Ez gyakran félelemmel, bizonytalansággal járhat és ezért szükséges bátorság is hozzá.
Ez a bátorság nem hangos. Nem mindig látványos. Gyakran csendes és láthatatlan, mégis óriási erőt képvisel.
Amikor egy ember szembenéz a saját árnyékával, amikor elfogadja, hogy nem mindenre van válasza, amikor megenged magának egy újfajta érzékelést – ezek mind a bátorság megnyilvánulásai.
A bátorság dimenziói az integrál szemlélet szerint:
Fizikai szinten: a túléléshez kapcsolódik, kihívások formájában.
Érzelmi szinten: a sebezhetőség vállalása, az érzések megélése és kifejezése.
Mentális szinten: elavult gondolati minták elengedése, új perspektívák befogadása.
Spirituális szinten: a nem-tudás elfogadása, a létezés misztériuma felé való nyitottság.
A bátorság nem egy adottság, hanem fejleszthető belső erőforrás. Minden egyes kis lépés, amikor mégis mozdulunk a félelem ellenére, megerősíti bennünk ezt a minőséget. A tudatos jelenlét, az önreflexió, az őszinte emberi kapcsolatok és a belső munka mind segítik ennek kibontakozását.